A hely ahol Renáta szánalomhoz méltóan ezerszer telesírja a párnáját, és ahonnan ezerszer is ki kell rángatnom a fénybe a depressziós "Cortez-megint-levegőnek-néz" korszakában.

Már elég késő volt mikor befordultam Renátáék utcájába mégis megszántam őt, hogy a csütörtök estémet rá pazarolom. Mert én ilyen jótékony vagyok mostanába. És ez idegesít, ugyanis a gyengéket el kell tiporni, hogy legyen helyük a határozott, erős emberenek a földön. Jelenleg viszont sajnos az előbbi vezet. Pff.
Krémszínű csizmám sarka kopogott az aszfalton, és a hodigtől a szám elé tettem a kedvenc szürke kötött sálam. A kapu elé érve, jó hosszan megnyomtam a csengőt, és komoran vártam, hogy az anyukája ajtót nyisson nekem ebbe a zord időben.
- Szervusz, Kinga - mosolygott rám szelíden és kitárta előttem a kaput - Minek köszönhetjük ezt a késői látogatásodat? - láttam Renáta édesanyján, hogy nem igazán érti mit akarok a lányától csütörtökön majdnem fél tízkor. Mondjuk én se értem. Túl lágy szívű lettem mostanába a szánalmas, reménytelen szerelmes emberekkel. A fenébe!
- Csak eljöttem meglátogatni - játszottam egy kicsit magam, és halványan az anyukájára mosolyogtam, aki csak a lépcső felé biccentett és eltűnt a konyhába. Oké vettem a célzást. De nem szándékozom magam megmérgezni.
Ahogy Renáta ajtaja elé léptem, egy határozott mozfulattal lenyomtam a kilincset és kitártam magam előtt az ajtót. Oké, végül is nem lepődtem meg túlzottan. Renáta, plusz babzsák fotel és egy könyv egyenlő csupa csupa szánalmasság.
- Látom jól elvagy - mondtam gúnyosan és levágtam a táskám az ágyára, majd csípőre tett kézzel fordultam körbe a szoba közepén - Most komolyan gondolod ezt? Tizenhat évesen fél tízkor már pizsamába... Love Story-t olvasni?! Renáta add azt ide - kaptam ki a kezéből azt a szennyet és jól irányzott mozdulattal a sarokba hajítottam. Annak ott a helye. Pont.

Valamivel, tíz óra előtt lekapcsolódtam a notebookomról, és úgy döntöttem, inkább valami olvasnivalóval lefoglalom az agyam. Mindegy csak ne kattogjon ott bent egyfolytában.
Tudom, hogy azt mondtam Ricsinek hogy megyek, már az Sms-t is elküldte hogy indulhatok, de meggondoltam magam. Végül is kinek hiányoznék, csütörtök este egy "afterpartyról"? Nem igazán az én műfajom az ilyen.
Nem telhetett el tíz perc, mire nem kis meglepetésemre, Kinga - extra dögös, szerelésben- egyszerűen, becsörtetett az ajtómon. Rendben hogy a barátnőm, de azért igazán kopoghatott volna. Gyors pillantásokkal körbekémlelt a szobán, majd megakadt a szeme a regényemen, és két lekicsinylő mondat keretében kitépte a kezemből, és a sarokba hajította.
- Neked is szia Kinga. És ne zavarjon, hogy éppen olvastam. - válaszoltam majd felálltam, mert őszintén szólva, ha egy elszánt Kinga, magasodik föléd, az igen félelmetes. - Mit keresel itt ilyenkor? A ruházatodról megállapítva, nem pizsibulira jöttél. De azt verd is ki a fejedből, hogy Ricsiékhez rángatsz.

Összefontam a karomat a mellkasom alatt és felvont szemöldökkel meredtem Renátára, olyan "Most-komolyan-gondolod?" pillantással, miközben végigmértem a szerelését.
- Mond van valami normális göncöd is vagy csak a nagyim pulcsiját találom meg a szekrényedben? - kérdeztem tőle, figyelembe se véve a kérdését. Ám a válaszra már nem szakítottam időt, inkább egyenesen a szekrényéhez léptem és kinyitottam azt. Ósdi, ósdi, ronda, semilyen, egyszerű, ósdi... Hol vannak a rendes ruhák? Valami ami kihangsúlyozza az alakot, van egy dekoltázsa, és még csinos is. Bár, szerintem letehetek róla, hogy ilyen fajtát találok ebbe a múzeumban.
- Még szerencse, hogy mindenre gondoltam - nyúltam a táskám után és egy fehér nadrágot, hozzá barna kicsit "dögös" felsőt valamint kiegészítőket raktam a kezébe és a fürdő felé kezdtem tuszkolni. Mondjuk ellenkezett, de hamar feladta. Hm, úgy látszik kezdi megérti mibe nem jó velem eggyeszkedni. Haladás!
- Húsz perced van puccba dobni magad, mert nem akarom, hogy mentőt kelljen hívni azokhoz a barmokhoz amire odaérünk - szóltam neki szigorúan majd rácsuktam az ajtót, és ránéztem az órámra. Akkor pontosan tízkor el is tudunk indulni. Hallelujah!
Amíg Renáta a szerelésével kűzködött elővettem a mobilom és írtam Ricsinek egy üzenetet amibe röviden ennyi állt; Megyünk Renátával. Addig rakjátok vissza legalább a tetőt a házra, mert nem megyek disznóólba!

Mikor Kinga betolt a fürdőmbe, éppen azt próbáltam kitalálni, hogy hogyan tudnék meglógni előle. Pechemre, csak egy ajtó nyílik a mosdóból, azt pedig most éppen egy várszomjas " sárkány" őrzi, tehát az ajtón nem juthatok ki. A fürdő, amúgy sem a legalkalmasabb bújócskázóhely, maximum a szennyesládába tudtam volna elásni magam, na de azért azt hiszem odáig én sem süllyedhetek. Tehát marad az ablak, mint a menekülés záloga. Még, ha valahogy feltudnék mászni oda, akkor is problémás a dolog, hiszen az emeleten vagyunk.
Ideg tépázva fel, alá járkáltam azon a cseppnyi területen, amikor a telefonom jelezte hogy sms-t kaptam. Azt hiszem végül, ez a kis üzenet kellett ahhoz hogy mégis összekapjam magam, és felvegyem Kinga ruháit.
Corteztől jött. Az üzenet rövid, és nem túl személyes.:" Jó volt nagyon a koncert, ha gondoljátok gyertek ti is Ricsiékhez, megy az after kőkeményen!
Mondtam hogy nem túl személyes, na de hogy is lehetne személyes egy kör sms? Oké, tudom, tényleg szánalmas hisz nem nekem küldte, de végül is nekem is elküldte, és ez számít nem? Az igaz, hogy Kinga totál kiborulna ha megtudná, hogy egy ilyen vacak üzenet miatt szántam el magam, de amiről nem tud az nem fáj neki.
Mivel tíz percbe telt összesen mire meggyőztem magam hogy ott a helyem, ezért nagyon kevés időm volt arra hogy elfogadható külsőt varázsoljak magamnak. Főleg, hogy nem vagyok varázsló.Pff.
Végül, nem csalódtam Kingában, az öltözék, amit összeállított nekem, kifejezetten jól állt, és ez nagy szó. Furcsa mód most a hajam is engedelmeskedett, és normálisan helyezkedett el a fejemen. Miután egy nagyon minimális sminket feltettem, elégedetten léptem ki a szobából, egyenesen Kinga karjaiba.

- Renáta igyekezz már! - kiáltottam el magam miközben én is leellenőriztem a sminkem, hátha Zsolti is ott lesz ezen a kis "afterren". Mondjuk biztos ott lesz, hiszen a barmok gyülekezetébe ő is beletartozik, de nem mintha izgatna. Kicsit sem.
A tükör nézve elégedett voltam magammal, a szüker farmerem tökéletesen illett a vékony lábamra, a lábfejemen pedig egy gyönyörű fekete matt magassarkú díszelgett. Izléses és mégis divatos. Pont a stílusom.
Amíg Renáta vacakolt egy sort magával ellenőriztem került e állapot frissítés a Facebookra, a többiektől. Hát ahogy látom a legtöbben már mind részegek, és jelenleg az üvegezés vezet a programok listáján. Azt hiszem ideje lenne sietni, ugyanis arról nem akarok lemaradni.
- Istenem, nem igaz, hogy nem tudsz elkészülni! - mérgelődtem, és már indultam is volna szépen leordítani volna a haját a fejéről - nem érdekelve mennyit vacakolt azzal a mini-publi frizurájával - amikor megjelent előttem tetőtöl talpig rendes tinédzsernek öltözve. Még én is meglepődtem rajta egy kicsit, ugyanis egész jól állt rajta a barna kivágott Amnesia felsőm, és a csőfarmerom is kiemelte a lábának azon részét amire érdemes lenne büszkének lennie. És most per pillanat tényleg a védlijára célzok - persze csak gondolatban, természetesen.
- Na tessék itt a cipőd, kapd fel a táskád, én addig intézek magunknak alidbit - nyomtam a kezébe egy ezüst, visszafogott magassarkút és se szó beszéd ott hagytam. Renáta szüleit a konyhába találtam meg, és mikor leértem kiváncsián fordultak felém, az édesapja pedig már integetni kezdett volna. Hát akkor most jön az a rész amikor közlöm velük, hogy nem egyedül tőlem kell búcsút venni. Ám hála a remek meggyőző képességemnek, remekül előadtam a sztorit miszerint jelentkeztünk egy éjszakai vetélkedőre a könyvtárba aminek a lényege, hogy egy éjszaka alatt kell megoldanunk egy rejtélyt és az első csapat pénznyereményt kap amit majd a beteg, hátrányos helyzetű gyerekek segítésére fordítanak. Hm, nem is rossz ötlet talán kéne szervezni egy ilyet, majd...
- Ó, hát ez igen kedves gesztus - bólogatott meghatodva Renáta édesanyja és megértően rámmosolygott - Természetesen mehettek, de szeretném ha legkésöbb reggel hétre hazaérnétek. Bár elég furcsa időpont, biztos, hogy eddig tart a...
- Igérem ha tudunk hamarabb jövünk - biztosítottam őket, mikor Renáta lerobogott a lépcsőn. Hál' istennek volt esze és már fent felvette a vastagabb szövetkabátját és a cipőjét is a táskájába tette. Haladunk.
- Akkor jó munkát lányok, és sok sikert - köszönt el tőlünk az anyukája, én pedig még mielőtt Renáta megszólalhatott volna megragadtam a karját és magam után húzva őt elindultunk, hogy megnézzük Ricsi anyukájának mennyit fizet majd a biztosító ha hazaérkezik...

//Befejezett, folyt. Ricsiék Nappalija//

Nem mondtam meg anyunak hogy mi a bajon pontosan. Mostanság egyre kevesebbet mondok el neki a személyes dolgaimról. Talán tényleg "kezdek" kamaszodni...
Egyszer csak valaki kopogtatott az ajtómon. Mondtam anyunak, hogy ne zavarjon!! Remélem fontos, és nem csak meg akarja kóstoltatni a mai "remekművét" velem.
Gyere! Kiabáltam ki, mert a hangomat erősen eltompította a párna amit már telesírtam. Pff. Tiszta szánalom vagyok.
Bejött a szobámba, és végigsimított a hátamon. Mikor felnéztem azonban nagy, meglepetés ért. Nem anyu, hanem Roni volt az. Őszintén nem gondoltam volna, hogy utánam jön. De azért belül mélyen nagyon hálás voltam érte. Még akkor is ha ilyen állapotban kell látnia.
Ehh, Szia. Nem tudtam...Azt hittem....Honnan tudod hogy itt lakom? Dadogtam össze vissza. Nagyon meglepett hogy itt van. Még nem is ismerjük annyira egymást. Amin persze jó lenne változtatni, de még nem igen volt rá lehetőségünk.

Gyors fellépkedtem a lépcsőkön és bekopogtam azon az ajtón, amit a Reni szobájának véltem (Oasis és Beatles plakát az ajtón, bingó). Egy akadozó hang válaszolt. Reni hason feküdt az ágyon, a háta meg-megemelkedett és fojtott hangon zokogott.
Leültem az ágya szélére és megsimítottam a hátát. Még percekig ültünk csendben és akadozó lélegzetű sírós háttérzajjal, amikor megfordult. Eléggé meglephettem azzal, hogy én ülök az ágya mellett, de mindegy. A lényeg, hogy itt vagyok, neki pedig nyilvánvalóan szüksége van rám.
"Arra biztos, hogy jó Dave barátsága, hogy mindent tudjak. Naná, ki mástól tudnám, hol lakik. Útközben kaptam egy sms-t, hogy Emma a körülményekhez képest megvan és ha gondolom este benézhetek hozzá. El akartam mondani Reninek is, de nem hiszem, hogy megfelelő volt a helyzet.
"Mi történt? Mi a baj? Volt egy érzésem, hogy min bukhatott ki, de az ő szájából akartam hallani. Közben a telefonja megcsörrent. Kapott egy sms-t. Gyorsabb voltam nála, elolvastam, mert tudtam, ki ír neki. Cortez. És nem hiszem, hogy most épp jól esett volna neki látni azt az sms-t. "Emma rendben lesz. Este átmegyek hozzád, köszi mindent! C" Reni még mindig zokogott, ezért átöleltem. Halljam mosolyogtam rá biztatóan...

Á szóval Dave. Gondolhattam volna...
Jött egy Sms-em, de Roni nem engedte, hogy megnézzem. Így is sejtettem hogy Tőle jött. Roni reakciója után azonban biztos voltam benne, hogy valóban ő küldte az üzenetet. Nem is baj hogy nem mutatta meg. Akkor nem akartam látni semmit, ami tőle származik, vagy rá emlékeztet.
Úgy éreztem, most itt van az a bizonyos "most vagy soha". És minden el kell mondanom Roninak. Nem nem kell, hanem akarok! El akarok végre mondani mindent valakinek, mert ez nekem egyedül sok. Oké tudom, hogy Virág - a legjobb barátnőm - is tud minden egyes apró részletet, de tegnap óta nem is beszéltem vele! Mellesleg Roni ismeri Cortezt. évek óta. Furcsa, hogy ennyire könnyen megnyíltam egy szinte "idegennek", de úgy éreztem benne megbízhatok. Remélem nem tévedtem.
Mindent elmondani neki, attól kezdve hogy elsőben bele estem, egészen a szekrényes incidensing.
.....És, ma ott a kórházban, tényleg úgy éreztem, hogy minden rendben lesz. Olyan igaznak éreztem. És megint kiderült hogy Vikivelvan!! Hogy lehettem ilyen naiv? Másodjára, történik meg ugyanaz! Engem nem lehet csak úgy megcsókolni! Főleg, ha csak arra vagyok jó, hogy ha nincs kéznél Vikike legyen kit csókolgatni... fejeztem be az 1 órás történetemet. Roni csak pislogott, mert a végére olyan ideges lettem, hogy ököllel püföltem a párnámat..
Ne haragudj! Tényleg bocsi, hogy így rád zúdítottam, csak már ez tényleg sok.

Csak hallgattam, ahogy mesél... Az agyamban a mondandójával párhuzamosan Cortez szavai csengtek, és azok, amiket nekem mesélt.
Először néztem, ahogy ábrándosan csillogó szemekkel mesél arról a bizonyos szeptember 8-áról, amikor is beleszeretett Cortezbe. Elmondta, hogy mielőtt megismerte volna már nem bírta, hiszen mindenki róla beszélt és idegesítette. Aztán meglátta...
... Aztán kezdett több lenni, mint egy csaj, aki megírja a házim. Mikor összetörtem magam hozta a leckét, mikor a nagyi szélütést kapott folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Megláttam benne a gyönyörű lányt, nem csak a könyvmolyt. Szépen lassan beleszerettem...
Másodszor azt mesélte el, mennyire fájt neki, hogy Cortez összejött Vikivel, és hogy napokig nem evett, nem ivott, árnyéka volt önmagának. Az önsanyargatásból végül Kinga rángatta ki.
... Mikor megölelte szünet előtt Neményit már tudtam, hogy járnak. Rájöttem, hogy tök feleslegesen pedálozok, ha neki egy könyvmoly kell, így fogtam az első lehetőséget és összejöttem Vikivel. Ha neki lehet, nekem is...
Harmadszor a szilveszteri csók volt a téma. Az érzései, hogy megbüntették, Virág eltűnése és az, hogy mennyire de mennyire csalódott azok után Cortezben...
... Kerestem telefonon, msn-en, közösségin, nem egyszer. Egy hétig nem jött iskolába, nem válaszolt sehol, olyan volt, mint akit elnyelt a föld. Mit kellett volna csinálnom? Nem először adta tudtomra, hogy mennyire nem akar semmit tőlem...
Később az osztálykirándulásról mesélt. Megtudtam, hogy mennyire összezavarodott (ismét), hogy csak arra tudott gondolni, hogy mennyire szereti Cortezt, mégis ott van neki Viki, akivel képtelen versenyezni.
... Nem tudom, hogy tudta-e, hogy nem vagyok már együtt Vikivel. De én sem tudtam, hogy dúl e még a láv közte és Neményi között. Már megint hülyét csináltam magamból, de nem érdekel, az az este benne van a top-ban...
Végül a párizsi fiú, Jerome történetét hallottam, aki Kinga ötlete volt, és nem állt szándékában ezzel átverni Cortezt, csupán szerette volna, ha egy kicsit is féltékeny, vagy valami hasonló.
... Ott motorozgat Párizsban valami nyálasképű franciával, miközben hordja a nyakláncomat, amire egyébként reagálni luxus. Elegem van, annyiszor csinált már hülyét belőlem. Neki egy könyvmoly kell, vagy egy francia, teperhet bárhogy az ember, neki az se lesz elég...
Végül rájöttem, hogy ezek ketten annyira egyértelműen szerelmesek, annyira vakok és annyira makacsok.
Reni sírt, dühében a párnát püfölte, és Vikin csámcsogott. De ahogy felismertem a helyzetet kénytelen voltam elnevetni magam.
"Tudod, Cortez nem azért csókolt meg téged, mert nem volt ott Viki, hanem azért jött össze Vikivel, mert nem voltál ott te" simogattam meg a hátát nyugtatólag. "Mondta már neked bárki, hogy makacs vagy, vak és szerelmes is. Olyan vagy mint Cortez. Nyisd ki a szemed, és vedd észre, hogy szeret téged. Naná, már mióta. És hidd el nekem még soha az életben nem láttam ennyire idegbajosnak egy csaj miatt. Asszem sikerült előhoznod belőle valamit, ami nem hittem volna, hogy van benne." Hitetlenül bámult rám, naná. Szeret. És ezt onnan tudom, hogy elmondta nekem, nem egyszer, nem kétszer, ezerszer."
Hogy ezért Cortez nagyon fog utálni, hát rajta. De csak addig fog, még rá nem jön, hogy valójában segítettem neki. Mert ha ő nem képes kopogni egy ajtón, akkor kopogok én helyette, csak álljon oda...

Nem igazán tudtam elhinni neki amit mond. Nem azért hogy hazugnak tartanám, de egyszerűen nem hangzott igaznak.
Meg, nem is passzolt most össze ez a hír a hangulatommal. Éppen utálkoztam a világ és főleg Cortez fölött, és ilyenkor jön is valaki és mondja hogy ezt az egészet, csak azért tette mert szeret? Mert ez így elég nevetségesen hangzik. Nevetni meg akkor nem sok kedvem volt.
Tudod, akármennyire szeretném elhinni amiket mondtál, nem nagyon megy. Egy párszor már estem pofára, és nem esne jól még egy ütés. Mondtam teljesen remény vesztve. Jelen pillanatban fogalmam sincs hogyan tovább.legszívesebben most inaktiválnám magam az életből egy-két hétre. Úgy terveztem, hogy most nem fogok soha többet hozzászólni Cortezhez. De így....áhhh, néha olyan jó lenne kilépni a testemből, és csak kívülről figyelni az eseményeket.

"Olyan buta vagy... már bocs mosolyogtam. Oké, akkor most szépen rávezetjük Renit a jó útra, aztán megkeressük Cortezt, és egy jól irányzott jobb horoggal észhez térítjük. Mert hiába, ő is tudja, hogy nem akar Vikivel lenni. "Ti mindketten mentek a saját fejetek után, mert te azt hiszed, hogy nem érdekled őt, és ezért koppansz, ő azt hiszi, hogy nem érdekel téged és azért. Holott nem csináltok mást, mint haragszomrádot játszatok, és egyikőtök se nyit a másik felé. Cortez hülye? Igen, az. De te is az vagy, ha hagyod elmenni. Nem tudom mivel beszélte tele a fejed a cicababa, de az fix, hogy nem ismeri annyira Cortezt, mint én, és arról meg végképp nincs fogalma, hogy hogyan érez. Ti csak a "menő vagyok, szerettek, én meg eltűrlek titeket" Cortezt ismeritek. De ott van benne az a srác is, aki üt, rúg, csap, harap egy csajért. Jelen esetben érted. És ha tudni szeretnéd, két napja éppen azon bukott ki, hogy neked valami francia fiúcska kell helyette. Ha akarod őt, akkor nyiss felé, Reni! Mert nem fog olyan kocsi után futni, ami nem veszi fel. És honnan a viharból tudja, hogy mit érzel ha nem tőled. Most neked kell lépned, vagy elmegy, végleg.... És mivel Cortez azt írta, hogy este felszalad itt az alkalom is. Megmutattam Reninek az sms-t.

Ott ültünk, én pedig kezdtem kijózanodni, a majdnem három óráig tartó sírógörcsömből. Valahogy, mindig ésszerűbben tudok gondolkozni, ha már eljutok addig a szintig, hogy nem akarom minden másodpercben elbőgni magam. Nos ebben most Roni sokat segített. Hálás is vagyok neki érte. Meg kell majd köszönnöm neki, ha jobban leszek. De most nem megy, ahhoz még túl önző vagyok.
Jobb kedvem is kezdett lenni, talán lent a szívem mélyén kezdtem hinni abban amit mondott. És ez, igazán jól esett. Még akkor is ott van Viktóra. És ha igaz mindez, akkor tényleg tennem kell valamit.Csak tudnám mit. Szóval szerinted, el kéne neki mondanom, hogy szeretem? Nem baj ezt még lesz időm kitalálni. Itt áll előttem az egész hétvége.
Legalábbis azt hittem, hogy lesz időm, de amikor Roni megmutatta az sms-em - ami valóban Corteztől jött - levert a víz. Azt írta, hogy este beugrik.
N-n-nee. Ronii ezt nem hiszem el! Most-most mi lesz?
Teljesen kétségbe estem és ha álltam volna, talán még a térdem is megremegett volna. A pillangóim, felébredtek a téli álmukból, és ezer kezdtek csapkodni a mellkasomban.

Na jó, itt lesz még dolgom az biztos, legalábbis, ahogy elnéztem Reni rémült arcát. "Okos lány vagy te. Nem kell rögtön azzal fogadni, hogy "Szia, Cortez, szeretlek", de vezesd rá, hogy rájöjjön. Mert tudnia kell, ahogy te is tudod már, hogy ő mit érez. Hagyd, hogy kimondja, aztán te is. Mondd el neki őszintén, hogy mit érzel, Vikivel, a francia fiúval, meg úgy általában mindennel kapcsolatban." Aztán megakadt a szemem a tükrén. Hű... "Igen, ide jön, igen beszélni fog veled, és igen szar hangulatban lesz. De te összeszeded magad, és kihasználod, hogy Cortez ebben a pillanatban befolyásolható és kicsikarsz magadnak egy csókot és egy szeretleket. Hidd el, ahogy meglátja az érzéseidet, ott fogja hagyni Vikit a francba. De! Azt szedd le! böktem a Cortez-manga felé.
Rá néztem a telefonomra, basszus már fél négy, nekem pedig még Dave-et is meg kellene keresnem, végül is annyira hülyén hagytam ott és ez most olyan idegesítő. Jaj! Jaj, hülye legyek!!

Jó, most jön a lista, arról, hogy mit KÉNE tennem mielőtt Cortez beállít.
Első pont.: Reni lenyugszik, nem remeg, nem ver ezerrel a szíve.-
Megvalósítható? Kizárt.
Második pont.: Kitalálja, hogy mit fog mondani.-
Szinte reménytelen. De tényleg. Azt, sem tudja, hogy tudom, hogy együtt vannak Vikivel. Egészen idáig, gyűlöltem, na jó, most is haragszom, mert nagyon fáj, ez a dolog. De azok fényében amiket Roni mondott... Csak legyek túl a mai napon.
Harmadik pont.: Elfogadható külsőt varázsol magának.-
Mindent meg fogok tenni a siker érdekében. Amint Roni ki tesz a lábát, az ajtón, neki esek a fürdőszobának.
Negyedik pont.: Eltesz minden Cortezre emlékeztető dolgot a szobából. ( Manga, A doboz..stb:).- Most rögtön neki látok.

Így, a fejemben összegezve a dolgokat, bólintottam, jelezve hogy megértettem miről magyarázott nekem perceken keresztül. És és felálltam hogy eltegyem, a rajzot amire Roni az imént célzott.
És még te nem ez a legrosszabb. Mutattam a Cortez-mangára, és öntétlenül is elnevetem magam. Ha látná a Cortez-dobozomat, biztos letagadna.
Figyelj, nagyon köszönök mindent. Óriási vagy. Iszonyat hálás vagyok, és jövök neked kettővel.